A gerillamarketing akadémistái
A gerillamarketing akadémisták különböző kategóriákba gyömöszölik a jelenségeket, ahogy azt a REND híveitől „el is várjuk”, minden egyszerű lesz, mint az általános iskolában, s így megkímélnek bennünket a gondolkozástól: nincsenek megválaszolásra váró kérdéseink.
Pedig érdemes volna elgondolkoznunk az átverésen alapuló megoldásokon, amelyek miatt a gerillamarketing nem szemléletként, hanem gyanakvásra okot adó fogalomként kerül a közgondolkozásba.
És abban a pillanatban, amikor a hitelesség kérdéséről gondolkozunk, szakítva az akademisták REND-jével, máris a RENDEZETT KÁOSZ, az ismeretek alkotó módon való alkalmazásának terepén járunk. (Összehasonlító táblázat a Tudásról fejezetben itt: gerillamarketing.)
Mivel is érzékeltethetném jobban a rend és a rendezett káosz fogalmát, mint a kottából játszó zenészek ellenében felmutatva Jack Bruce és Rory Gallagher improvizatív játékát.
Jack Bruce, a halhatatlan Cream együttesben világhírt szerzett basszusgitáros elővezeti a feszes alapmotívumot, aztán a két gitárvirtuóz soha meg nem ismételhető zenei párbeszédbe kezd
Amikor Ókori gerillamarketing címmel indítottam sorozatot a gerillamarketing.blog.hu blogomban, voltak akik megmosolyogtak. Pedig a gondolat, hogy a modern marketing jelenségeinek gyökerei a régmúltba vezetnek, korántsem ismeretlen jelenség a marketing irodalmában.
Pratkanis és Aronson A rábeszélőgép c. művükben, éppen a hitelességet elemezve idézik Arisztotelészt:
„A jó embereknek könnyebben és szívesebben hiszünk: s ez igaz, bármely kérdésről is légyen szó, különösen akkor, ha a teljes bizonyosság lehetetlen, és a vélemények megoszlanak.”
És láss csudát, a modern tudomány ugyanerre az eredményre jut. (Pratkanis és Aronson, A rábeszélőgép, AB OVO, Bp., 1992.; 74. oldaltól)
A hitelességről és annak elveszítéséről a mai magyar marketing jeles képviselői is gondolkoznak, példaként említhetem Fojtik János, Veres Zoltán Elnyújtott élvezet c. könyvét (Akadémiai Kiadó, 2006.; 88. oldaltól). Ebben nem kevesebbről esik szó, mint arról, hogy a reklám hiteltelenné válása következtében pl. a márkaépítés feladata már a médiára (PR) hárul.
Gerillamarketing és média
(És amikor azt látom, hogy a gerillamarketing REND képviselői irattárcákat „veszítenek el” szerkesztőségekben, benne a reklámozandó cég reklámját szolgáló anyagokkal, s erről a szerkesztőség munkatársa kedves hangon, és „spontán” módon számol be a szerkesztőség által a keresőkben keservesen előre „taszigált” blogjában, akkor már felmerül bennem a gyanú, hogy a gerillamarketing is ugyanazt az utat járja, mint a márkaépítés, kitolja a feladatot a média irányába! Ráadásul a SEO, azaz a keresőoptimalizálás és a gerillamarketing kapcsolatát tagadó REND-pártiak, lám, mégiscsak úgy nyomulnak, hogy a SEO-ot is kihasználják, csak szemforgató módon hallgatnak róla, vagy ami még rosszabb, nem is tudnak róla!
De ami ennél is fontosabb kérdés: ha a hiteltelenné lett marketing ág-bogak a ma még hitelesebbnek tetsző médiára terhelik feladataikat, akkor mi lesz a média hitelességével? Akkor majd merre, hová nyomulunk fiúk?)
Mindebből az következik, (azon túl, hogy érdemes jó és hiteles embernek lenni), hogy a gerillamarketing szemléletének egyetlen lehetséges vonatkozására fókuszálva, mármint az átverésre, háttérbe szorítva mondjuk a meglepetés, a gyorsaság, a költséghatékonyság elemeit – magunk tesszük hiteltelenné a gerillamarketing fogalmát. Jó lesz hát vigyáznunk, amikor nyakkendőt kötnénk Jack Bruce zakója alá, a nyakára.
A REND az „egyszerű” világ kulcsszava, mely megvalósításának eszköze az irányítás és ellerőrzés, metaforája a „jól olajozott gépezet”, letéteményese pedig a „hős” vezető. A RENDEZETT KAOSZ az „összehálózott” világ kulcsszava, mely megvalósításának eszköze az együttműködés és kommunikáció, metaforája a „jazz zenekar” (OK legyen Jack Bruce), letéteményesei pedig mi, az elkötelezett gondolkodók.
Amúgy a Cream mellett szeretem a blogvilág „zenéjét” és El Lobo szólóit.
Kedves Tiszteletteljes Provokátor!
A rend és a rendezett káosz témáját illetően hadd mondjam el minapi élményemet. Egy guruval vitatkoztam, s elemzve vitánk érveit, az alábbiakra jutottam:
– az ő érvrendszerében az eddig elért eredményei, a külföldi híres szakírók fordításában szerzett érdemei, a neves ügyfelek, a kapcsolatai, a szabványosított tudásanyag vitték a prímet és az új jelenségekkel szembeni közömbös magatartás – mintha csak a konvencializmus maga szólalt volna meg
– jómagam a kísérleteimre, a saját megfigyeléseimre, a megszerzett ismeretekből eredő cselekvési tervemre, az új jelenségekre apelláltam
Az elemzés után úgy találtam, tulajdonképpen magával a REND-del vitatkoztam ott.