Kiállítás: Dan Szalai Guevaráját nem láthatta a pécsi közönség

Dan Szalai kiállítása, Pécs

Ma, kora este, kiállításra voltunk hivatalosak az asszonnyal, kicsit kelletlenül mentem, mert délelőtt már egy sajtótájékoztatón túljutottam, de az első pillantás meggyőzött, hogy érdemes volt feldöcögnünk a Civilek Háza kiállítótermébe (pedig csak egyetlen pogácsát ettem, az asszony meg egyet sem!).

Furcsa anyagú képek ezek, az alkotó nem véletlenül oktat a nyitrai egyetemen a textil mellett „más anyagok” címmel – használt röntgenfilmek alkotják az alapanyagot, megtöbbszörözve a „látleletet”.
A falon röntgenből, vagy hogyan is kell mondani az ilyet, Jimi Hendrix sugárzik, mellette Bob Marley, arrébb Frank Zappa. A közel és a távol mindig új világokat nyit meg, (pláne bennem – nekem elég, Hey Joe, ha azt mondja valaki: Ji…, én máris ugrom az őrtorony teljes hosszában!)

Ikonikus alakok a furcsa anyagokon

De itt, persze, nem ez a lényeg, hanem a személyek ikonszerű alkalmazása az, a korszak jelei ők, olyan emberek a falakon, akik ÖSSZEKÖTNEK minket. Mert amúgy szét vagyunk, Nyitrán, Pozsonyban, Erdélyben és Magyarországon is – de ezt nem a művész mondja, ő csupán elgondolkoztat, ezek az én gondolataim. De a pécsi Civilek Háza, ezzel a kiállítással ÖSSZEHOZOTT minket, hogy ne legyünk annyira szanaszét.

Csak Che Guevarával volt baj, azt aztán Pécsett nem, mert nem fért be a kiállítóterembe! Na, de fent, a művész aláírása mellett én mégiscsak megmutatom!

Pedig ezek az arcképek az alkotó populáris megoldásai közé tartoznak, a lényeg a többi képben bontakozik ki.

Dan Szalai zseni

Különös fintora a sorsnak, hogy Dan Szalai, mint ma este kiderült, a feleségem második unokatestvére, s így most mégiscsak meg vagyok fosztva annak a lehetőségétől, hogy Dant, akinek a kiállítása Pécsett november tizenkettedikéig lesz látogatható, zseninek kiáltsam ki!

Amúgy, amit elmondott arról, hogy a Guevara kép egy négyes ikonegyüttes egyik darabja, s az együttesben a pénz, a hatalom, a szerelem (Marilyn Monroe) és a szabadság (Che Guevara) bűvkörében lebegnek a felfüggesztett emberalakok – olthatatlanul kíváncsivá tett – ezt míg élek, egyszer meg akarom nézni teljes valójában – majd valahol. Addig még a magam madzagjain lebegek kicsinyt…