Hej, amikor én krétát, ceruzát vagy ecsetet ragadok – zokoghatnak a múzsák!
Tegnap felébredt csipkerózsika álmából egy régi „vinyóm”, és megtaláltam rajta a „zseniális” rajzaimat. Pech ez neked, drága Olvasó, mert raktam is egyet ide föl, s most nézegetheted! 🙂
Dugom ám én ezeket az alkotásokat a kíváncsi szemek elől! Mert miért is fosztanám meg a gyerekeket a győzelem örömétől a gyermekrajzversenyeken?!
Ám a tehetség, a festészeti zsenialitás állandóan itt lábatlankodik a tudatomban, s egy felemás megoldással most néhány szemkápráztató darabot, egy sutyi-blogomban közzétettem. Ha borzadni akarsz a ténytől, mekkora tehetségeket termel ez a nép gyermeknaívfestőkből – hát meg is nézheted őket itt:
PS. 2014.08.08. hát, sajnos az a blog már rég nincs meg 🙁
