Viszonylag ritka nálunk az olyan vendég, aki úgy érkezik, hogy széket is hoz magával, mert utálja, hogy órákig kilencven fokban meghajlított állapotban fogják ültetni, nem mozoghat, nem nyújthatja ki a végtagjait, hanem moccanatlan csomagként, mondhatni sarkosítottan kell szenvednie valamilyen szokványos ülőalkalmatosságon!
Nos, Papp László, a hírneves magyar feltaláló, az aktív szék feltalálója, mindenféle nemzetközi feltalálói díj birtokosa jött vendégségbe hozzám, amit nyugodtan nevezhetünk megbeszélésnek is, amely egy találmány hatékony internetes megjelenése körüli hercehurcaként volna leírható, de ezt mégsem írhatom így le, mivel nem hercehurca volt, hanem baráti hangulatú ismerkedés, amely úgy határozható meg a legpontosabban: Papp Lászlóként érkezett, Bognár Lászlóként fogadtam, végül négy és fél óra múltán Lacikámként búcsúztunk egymástól.
