Bejegyzések a blogról és a blog hajnalából
Pécsett 2014 október huszonhatodikán és huszonnyolcadikán is tüntetésre került sor az internetadó ellen.Mindkét megmozdulás párhuzamosan futott a budapesti tüntetésekkel, és a követelések, a jelszavak lényegében megegyeztek a fővárosival (és a más nagyobb magyar városokban elhangzóakkal – nagyvonalúan egyetlen pillanatra magyar városnak tartva most Varsót és Londont is. Az elmúlt napokban számos elemzés és értékelés látott … Olvass tovább
Rendezett, bő anyag és elgondolkoztató kérdések jellemezték Dr. Horváth Csaba előadását a 2010. évi önkormányzati választásokról. Narancsba borult-e tényleg az ország? Miért volt Pécsett gyalázatosan alacsony, 33%-os a részvételi arány? Mi lesz Szili Katalinnal és a mozgalmával? Kik a jó kommunisták?
Sajtótájékoztató, Pécs Tegnap egy online médiával kapcsolatos sajtótákékoztatóra voltam hivatalos Pécsett. W. Laci barátom szintúgy. Nem tudom, hányan voltak a meghívottak, de hatan jelentünk meg. A meghívó fél felolvasott egy közleményt, válaszolt néhány kérdésre (nem W. Laci és nem is én kérdeztünk, ami magyarázatot adhatna az ezt követő eseményekre) – majd meghívó partnerünk kettőnk felé fordult … Olvass tovább
A lengyel nők és a püspök – beletenyerelnek Kizökkent az idő. Most éppen a püspök úr tenyerel bele Pécsett a kultúrába, a lengyel női kiállítás kapcsán szórja a tutit, a liberális veszedelem ellenében emeli fel a szavát. A múlt visszasóhajt, s ne legyenek illúzióink, hosszú lesz ez a sóhajos lehelés. Rend lesz, fegyelem, családszerető népek ügetnek … Olvass tovább
Legutóbb gyerekkoromban ugrott neki a magyar nép, hogy záros határidőn belül lehagyja a Nyugatot. Az elmúlt évtizedek viszonylagos nyugalmi helyzetet produkáltak, alighanem kifújtuk magunkat az előzés előtt. Ám ma, Matolcsy György újabb határidőt döfött bele a köztudatba: 2030-ra, most már istenbizony, ennek az együttműködési hogyishívjáknak a segítségével lehagyjuk a Nyugatot.
Ha székely volnék, most méltatlankodva megkérdezném: miért kell ez az állandó rohanás? Nem lenne elég, ha csak megközelítenénk őket valahogy?
„El” elnevezéssel indult egyfajta netről kigyűrűző párbeszéd Pécsett. Röviden és nyilván felszínesen úgy foglalhatnám össze a felvetést: a tehetséges alkotók maradjanak itt vagy inkább menjenek el? (Én nem szűkíteném a dolgot építészekre.)
A választ sokan megadták már erre a kérdésre. Voltak-vannak makacs maradók (Csorba Gyöző lehetne számukra az ikon), de az elmenők is hosszú és neves sort állnak a történelemben.
Tegnap este Goran Bregovics adott koncertet Pécsett. A Dóm tér megtelt emberekkel, s néhány lendületes fúvós-szám után a tömeg hullámzani kezdett, ahogy önkéntelenül is mozdultak a kezek és a lábak a balkáni ritmus varázslatára.
Az újabb Pécs-Debrecen bloggertalálkozó három évvel követte az elsőt. Ezen még Porcsin Zsolt (Basahalom Boulevard) is elcsodálkozott, a képen balra lévő műanyag söröskorsó mögött, sőt Weinreich Laci is, aki az elsőn ugyan nem vett részt, de ő olyan, mintha már akkor is egyszerre két pohár sört ivott volna. (Mivel majdhogynem absztinens, hukk.)
Zsolt, mivel Debrecenben nem lehet Szalon sört inni, ragaszkodott a pécsi márkához és az ő kedvéért mi is azt ittunk. Mert egyébként ha már lokálpatriotizmus, akkor legyen kövér, vagyis aki a söréhez a vizet vagy a reklámot nem helyben szerzi be, az ne várja el az egyoldalú lokálpatriotizmust, a jókedvű helyi vedelést, még ha jó is a nedűje amúgy.
Tegnap este már rég lehullt a Nap, mikorra hazaértünk!
A parkolóban, ahogy kiszálltunk a légkondicionált autóból, a beton ránk lehelte az iszonyatos hőt, amit nap közben magába szívott. Se ág, se levél nem moccant, semmi nesz. Mintha csak a csönd is aludna. A lámpaoszlop neonja is melegtől gyötörten szórogatta fáradt fényeit. A tízemeletes épület ablakai mindenütt tárva-nyitva, valami csodás fuvallatra várva, amely majd felfrissíti a forró éjszaka levegőjét. De csodák ? ezen a nyáron legalábbis ? nem jönnek felénk.
Mottó: „… a társadalmi kapcsolatok tudatos építésének, alakításának célja abból a meggyőződésből kiindulva, hogy nélküle nem sikerül növelni az itt élők magabiztosságát, öntudatosságát, együttműködési készségét.”
(Régió- és településmarketing, KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Bp. 2002. ; 139. old.)
Ha egy város vállalkozóinak a városhoz és a várost vezető erőkhöz kapcsolódó kohézióját mérni lehet, akkor abban a számban minden bizonnyal erős alkotóerő az a tétel, amely az önkormányzatnak a városban jegyzett vállalkozásokra jutó rendeléseit mutatja meg.
Ez az adat 2008-ban Debrecenben 50% feletti, Pécsett pedig 9%-os volt. (Forrás a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara blogja.)