A választási harcok idején nem kevés szót röpítettem föl arról, hogy a szocialisták – a politikai marketingben – számos téren megelőzték ellenfeleiket.
Az elmúlt másfél évtizedben megszokott lassú gondolkozást, az erőtlen „gatyázást” levetkőző szocialisták először csak csendesen, mondhatnánk lopva, apró jelekkel „üzenték meg” – másképpen lesz holnap!
Kiváltképp a legkorszerűbb médium, az Internet mutatta meg azt az új képességét Gyurcsány Ferenc csapatának, hogy a pofozógép szerepéből kihátráltak, s ezt a szerepkört szépen átadták riválisaiknak.
Honlapjuk előbb érte el a 6/10-es PageRank értéket, mint a FIDESZ-é, Gyurcsány Ferenc óriási látogatottságú blogot indított, míg ellenfelei a neten inkább csak hallgattak, vagy némi rosszindulattal szólva: a huszárcsínynek tekintett hekkeléssel voltak elfoglalva.
(A PageRank a Google által kidolgozott, nemzetközileg elfogadott mérőszám, amely egy honlap neten elfoglalt értékéről, helyéről ad információt.)
Ám később a „kűzdőtér” más szegmenseiben is ugyanez a jelenség muttatta föl az arcát. Gyurcsány például, teljesen új elemként – az „Igen, igen” dallal! – utcára merte vinni a baloldal híveit is, a marketing nyelvén szólva – blokkolta az ellenérdekű fél támadását!
Olykor ugyan felrémlett az emberben egy olyan érzés, hogy Gy. F. eléggé egyedül állhat e nagy nekibúzdulásban, de a fényesnek látszó győzelem ezt feledtetni látszott.
Aztán a hosszú csönd következett, első hibaként, mert a győzelmi lelkesedés hullámait, vagy legalábbis a bizalom langyosabb fodrait befogva most könnyebb volna a reformok felé vinni az országot.
Ám reform sincs igazán, még most sem, hanem csak annak délibábja – második hiba -, nincsenek konkrét, kézzelfogható ígéretek, mondjuk híd Mohácsnál, majdan gyarapodó munkahelyek, hanem csak megszorítás és elvonások.
A reform két szárnnyal repülő madár – egyszerre rebbennek a szárnyak.
Most csupán egy szárny suhogását halljuk – és sajnálhatjuk, hogy így esett, mert másképp is történhetett volna!
