Bejegyzések a blogról és a blog hajnalából
Az új Jóljárok.hu Magazin tovább halad a korral – immár a Facebook-on is megjelent, s mától önnálló oldallal (pages) is rendelkezik. Ez az új oldal külön is „meghívható” a http://www.facebook.com/pages/Joljarokhu-Magazin/117202131644012 címmel.
E blog is „sokat köszönhet” a Jóljárok.hu-nak, hiszen e cím mögött szalad immár hosszú évek óta. Ám nem ez a lényeg, hanem a miértek. Miért lett Facebook oldala a Jóljárok.hu-nak?
Csányi Sándor hamiskás mosolya körül most megint elkezdtek pattogni a labdák, s az aranylábú fiúk újra érmekről álmodozhatnak a hírek szerint. Hiszen Csányi, a hatodik leggazdagabb magyar az MLSZ elnöki székében foglal hamarosan helyet.
2006 februárjában még arról meditáltam e blogban, hogy a félreértések elkerülése végett tisztázzuk: a magyar labdarúgásnak nem Csányira van szüksége, hanem a pénzére. És persze Csányiról is feltételezhetjük: akármilyen buliba nem megy bele!
Ma Budapesten, a Markó utcában volt jelenésem, tanúként hallgattak meg, a Morvax blogjának szemérmetlen letörlése a NOLBLOG nevű blogszolgáltatónál elnevezésű perben.
Hivatalosan nyilván más megfogalmazása van e jogi csetepaténak, de bennem így él a dolog.
Amúgy nem gondoltam volna, hogy a blogok világa már ennyire közel került a magyar valósághoz, vagyis, hogy ennyire kriminalizálttá lett. A magyar valóság ugyanis már elképzelhetetlen rendőr, bíró, ügyész és kiváltképp kommandó nélkül.
Valaha azt gondoltam, hogy a blog olyan új műfaj, amely varázslatos távlatokat nyit meg, új lehetőségeket teremt, új, sohasem tapasztalt megoldásokkal beszél majd a világról, s megteremti a maga művészeit is, akik nem remélt mélységekből hozzák felszínre a még sohasem volt ismereteket az emberről.
Azt gondoltam, hogy ezek a művészek képesek lesznek megteremteni a maguk értő közönségét, ezer szállal kapcsolódva egymáshoz a cybertér végtelenjében, illetve a közönség teremti meg a maga művészeit és műalkotásait, olykor közös alkotásokat, amelyekben kép-hang-szöveg sohasem látott-hallott-érzékelt komplex muzsikája csendülhet fel.
Reményeimből semmit sem látok megvalósulni. Sőt…
Piszkos szövegek – az Index és a tiszta Amerika Keleti Zsófi a 16. utca sarkán guggolt, az elgurult fémdollárosát kereste, amikor az FBI nyomozó-fotósa lencsevégre kapta.Ártatlan fotó volt, nem is valamiféle gyanú kedvéért készült a kép, hanem csakis azért, mert Leriket, a kopót, megérintette a látvány. A város romlott levegőjében és zajában mint valami védtelen hóvirág, úgy … Olvass tovább
TGM panasza Olvasom TGM írását, benne a panaszos sorokat, hogy nemhogy laptopra nem telik neki, hanem az egyik szakszervezettől kölcsönbe kapott elektronikus szerkezeten, melyen cikkét írja, még Word program sincs!Lám, hogy fejlődik a szegénység! Régi baloldali értelmiségiek, mint mondjuk József Attila, még az éhség ellen lázadoztak, a rendőrségi üldöztetés miatt bebörtönzött társaiknak igyekeztek segélyt gyűjteni, (miközben … Olvass tovább
A véletlen igen érdekes dolog: össze-vissza hasonlít mindenféle emberekre, helyzetekre, anélkül, hogy ezt kívánnánk!
A városban könnyű futamokat játszott a szél, a forgalom döccenve tipródott a mocskos hólében, a hódara pedig kedvetlenül szitált. Egy igazi krimi hangulata ilyen.
McDamon a szállodai szoba mélyén egy fiatal, szőke nőt fizetett ki éppen:
– Nesze, kotródj! – nyomott a kezébe néhány zöldhasút.
A szőke, jócombú nő a mély dekoltázs alatt a melltartójába csúsztatta a pénzt.
– Több zsozsót is megérdemelnék a furulyafutamért! – nézett szemrehányóan McDamon felé.
Durr, villant a magas, horgas orrú férfi bal keze, és a pofon mellé egy jótanácsot is adott:
– Na húzz el ribanc, mert szétszedem az implantált dudád!
A nő, karján a bundájával, mint a villám, távozott.
Ügyet intézek Brrrrr. Ügyintézek. Ha ügyet kell intézni, már előre megy fel bennem a pumpa. Idő, pénz, idegek kopása nem számít.Már túl vagyok a kötelező biztosításom lemondásán, és újra is kötöttem egyazon lendülettel – ugyanott. Ez kész őrület, mert az csak a látszat, hogy kevesebbe lesz a biztosításom, mert kollektíve biztosan ráfizetünk arra az őrültségre, hogy … Olvass tovább
Olykor hullámokban tör elő a blogoszférából a panasz, hogy egy elektronikus (tv, rádió, online újság) vagy valamely print műhely (vagyis napi- vagy hetilap) újságírója szemrebbenés nélkül „lenyúlta” egy blogból az abban lelt érdekes és értékes anyagot.
Egyes bloggerek ilyenkor azzal is megelégednének, ha a forrást megneveznék az adott médiumnál, mert persze, legtöbbször még erre sem kerül sor.
Az újságíró szakma általában nem tekinti lopásnak az ilyesmit, témakeresés címszóval illeti az eseményeket.
Régen, az antivilágban, amikor még nem volt internet, az újságírók telefonon és élőszóban (jellemzően kávéházban-presszóban-kocsmában) tartották a társadalommal a témakereséshez szükséges kapcsolatot.
kóbor lovag a bájtokon botlomballadé blogjábaistenem micsoda szörnyűség mintha kádvízbe loccsan macskarímeket okáda fiú százat fog száz szar nap tiszteletérebélgyulladás gyötri vagyismeretlen frászverte gyomronfirkászbarátomat ezernyi bogyótterem az őszmeg gombát erdők fái alattmeg bütykös lábujjak köztmicsoda falatha szép nő ujjacskáin szaladaz utolérhetetlen nyavajaUngvárig ki olvas verset komana jóKapitányG-nek az lakomameg Myrtille és Évi talána véred a … Olvass tovább