Mottó:
A XXI. században azok a nemzetek és régiók sikeresek, amelyek a társadalmi fejlődést és a gazdasági növekedést a tudásra alapozzák.
Csepeli György
A tudós talán már az Új Árkádia pilléreit állítja fel új blogjában, amelynek vázát A meghatározatlan állat c. könyvében rajzolta meg. (A mottóban ebből idéztünk.)
Az új blogban elvileg lehetőség nyílik a közös problémamegoldás köré épülő, tudásalapú, kreatív, az intellektuális gyönyörűség élményét is felvillantó közegben blogolni, hiszen a tudatos bomlasztók, a fizetett és önkéntes terminátorok, a net bolondjai a blogon belül külön e célra létrehozott DÜHÖNGŐ felületen mutathatják fel betegségüket.
Három bejegyzés után persze korai volna elemzést adni a közösségi térből saját platformra költözött blogról.
A fordított sorrendben megjelenített hozzászólási renddel máris vitatkoznék, de ha száz napot nem is, azért egyet-kettőt még várnék az odacserdítéssel!
Az új Csepeli blog itt található: Lélek és politika blog
***
Korábban írtam Csepeli György blogjáról:
Periklészről és pompás paripákról (Csepeli György blogjáról)
Blogvilág: Csepeli György dicséretet kapott
Köszönet a bejegyzésért (is 🙂 ). 😀
Kedves Lux Erik Professzor Úr!
Nincs mit köszönnöd – a szó kijárt.
Hanem a hozzászólások fordított rendjéről:
A blog alapja a poszt (post, bejegyzés).
Az első hozzászólás (1. hsz.) nyilván a poszthoz fűz véleményt.
A második hozzászólás (2, hsz) pedig kapcsolódhat a poszthoz és kapcsolódhat az első hozzászóláshoz is. (Reagál azok gondolati tartalmára.
Ha a második hozzászólás a balról jobbra és a fentről lefelé olvasási szokásunkat felrúgva megelőzi az 1.hsz.-t, akkor a reakció megelőzi az akciót.
Ha mindezek ellenére az olvasó érteni akarja a hozzászólásokat is, akkor a lap aljára kell kényelmetlenkednie (egérrel legurulni), és ezt nem fogja megtenni, mert nem ehhez szokott.
Minden olvasói szokás elleni lépés visszaüt – így gondolom.
Na, azért óvatosabban ezzel a bolondmentes övezettel! Mert itt bizony valami nagyon bűzlik! Hogy mi? Hát az a bizonyos hal. Ami mégis ad némi reményt a jövőre vonatkozóan, az az, hogy ez a hal – a szólásban szereplővel ellentétben – csupán csak a „fél” fejétől bűzlik.
A mottóhoz:
Azok a társadalmak sikeresek, amelyben a szegénység kultúrájának kísérőjelenségei a mindennapi élet dinamizmusának szociálpszichológiai alapjára építve folyamatosan láthatóak.
Az a véleményem, hogy nem tanuljuk ki az egymás mellett való békés és hasznos élés fortélyait. Trükközünk, alig-alig kommunikálunk valójában. És ezzel a kevéssel kell beérni. Jó esetben valakinek van egy testvére, akivel való együttélés során meghosszabítható ez a tanulási folyamat. Igaz, ez minidig harc a saját beidegződéseink egyedüli igazságának érvényesítéséért. És később is sokszor is előkerül.
Kedves Debreceni Edit!
Abban egyetértünk, hogy több kommunikációra volna szükség (az élet majd’ minden területén).
A mottóhoz fűzött megjegyzését viszont kérem, fejtse ki bővebben, mert be kell vallanom, nem értem…