Csepeli György új blogja – bolondmentes övezet

Mottó:
A XXI. században azok a nemzetek és régiók sikeresek, amelyek a társadalmi fejlődést és a gazdasági növekedést a tudásra alapozzák.
Csepeli György


A tudós talán már az Új Árkádia pilléreit állítja fel új blogjában, amelynek vázát A meghatározatlan állat c. könyvében rajzolta meg. (A mottóban ebből idéztünk.)
Az új blogban elvileg lehetőség nyílik a közös problémamegoldás köré épülő, tudásalapú, kreatív, az intellektuális gyönyörűség élményét is felvillantó közegben blogolni, hiszen a tudatos bomlasztók, a fizetett és önkéntes terminátorok, a net bolondjai a blogon belül külön e célra létrehozott DÜHÖNGŐ felületen mutathatják fel betegségüket.

Három bejegyzés után persze korai volna elemzést adni a közösségi térből saját platformra költözött blogról.

A fordított sorrendben megjelenített hozzászólási renddel máris vitatkoznék, de ha száz napot nem is, azért egyet-kettőt még várnék az odacserdítéssel!

Az új Csepeli blog itt található: Lélek és politika blog

***
Korábban írtam Csepeli György blogjáról:

A Csepeli blogról

Periklészről és pompás paripákról (Csepeli György blogjáról) 

Blogvilág: Csepeli György dicséretet kapott

“Csepeli György új blogja – bolondmentes övezet” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Lux Erik Professzor Úr!
    Nincs mit köszönnöd – a szó kijárt.

    Hanem a hozzászólások fordított rendjéről:
    A blog alapja a poszt (post, bejegyzés).
    Az első hozzászólás (1. hsz.) nyilván a poszthoz fűz véleményt.
    A második hozzászólás (2, hsz) pedig kapcsolódhat a poszthoz és kapcsolódhat az első hozzászóláshoz is. (Reagál azok gondolati tartalmára.

    Ha a második hozzászólás a balról jobbra és a fentről lefelé olvasási szokásunkat felrúgva megelőzi az 1.hsz.-t, akkor a reakció megelőzi az akciót.

    Ha mindezek ellenére az olvasó érteni akarja a hozzászólásokat is, akkor a lap aljára kell kényelmetlenkednie (egérrel legurulni), és ezt nem fogja megtenni, mert nem ehhez szokott.

    Minden olvasói szokás elleni lépés visszaüt – így gondolom.

    Válasz
  2. Na, azért óvatosabban ezzel a bolondmentes övezettel! Mert itt bizony valami nagyon bűzlik! Hogy mi? Hát az a bizonyos hal. Ami mégis ad némi reményt a jövőre vonatkozóan, az az, hogy ez a hal – a szólásban szereplővel ellentétben – csupán csak a „fél” fejétől bűzlik.

    Válasz
  3. A mottóhoz:
    Azok a társadalmak sikeresek, amelyben a szegénység kultúrájának kísérőjelenségei a mindennapi élet dinamizmusának szociálpszichológiai alapjára építve folyamatosan láthatóak.

    Válasz
  4. Az a véleményem, hogy nem tanuljuk ki az egymás mellett való békés és hasznos élés fortélyait. Trükközünk, alig-alig kommunikálunk valójában. És ezzel a kevéssel kell beérni. Jó esetben valakinek van egy testvére, akivel való együttélés során meghosszabítható ez a tanulási folyamat. Igaz, ez minidig harc a saját beidegződéseink egyedüli igazságának érvényesítéséért. És később is sokszor is előkerül.

    Válasz
  5. Kedves Debreceni Edit!
    Abban egyetértünk, hogy több kommunikációra volna szükség (az élet majd’ minden területén).
    A mottóhoz fűzött megjegyzését viszont kérem, fejtse ki bővebben, mert be kell vallanom, nem értem…

    Válasz

Szólj hozzá!