Parkolás Pécsett
Az év első munkanapját – sarc jeligére – a pécsi parkolást intéző társaságnál kezdtem. A nyamvadék fecniért, amely azt bizonyítja, hogy 2009-ben jogszerűen parkolok a lakásunk előtt, 34.000 magyar forintokat pengettem ki.
Ha a „saját nevemen” volna az autó, akkor sima háromezerből ácsoroghatnék, de mivel „céges”, az ár harmincnégyezerre rúg.
Tiszta külön adó ez, önkormányzati lenyúlás, hiszen semminemű kiadása nincs se az önkormányzatnak, se a sarcot beszedő és annak jelentős részét lenyúló vállalkozásnak.
S vajon mi a jó büdös franc indokolja, hogy ha ugyanaz az autó „intézményi”, akkor az évi parkolása egy szűken behatárolt kis városdarabon (körzetben) 31.000 Ft-tal többet taksál. Se nem szélesebb, se nem súlyosabb, mint a magán változat.
Cégsarc
Legyünk őszinték, s nevezzük cégsarcnak, s akkor legalább nem kellene évente külön befáradni a sarcbeszedőkhöz, vinni a céges papírokat, bizonyítandó, hogy kié az autó, hol van a telephelye, ki a tulajdonos, hanem egyszerűen átutalná az ember az önkormányzatnak AUTÓ SARCADÓ címén.
Ez legalább tiszta munka volna, kevésbé fáradságos, s tiszta beszédű egyben: gyerekek, szarban vagyunk, kevés a pénz, s éppen ezért megsarcoljuk a pécsi vállalkozásokat, köztük a kisvállalkozókat is, ennyitől még úgysem húzzátok le a rolót, ennyitől még nem dobjátok be a törölközőt.
Vagy ha mégis, az nagy baj volna, mert akkor nem tapasztalhatnátok meg az önkormányzat mélyen elvi, vállalkozásbarát politikáját! Ez ám az igazi marketing, pontosabban a városmarketing. Amely természetesen a belső marketinget szolgálja, a közösségi kohéziót és egyben a város iránti bizalmat is erősíti.
Először azt olvastam, hogy színtiszta ARC… na mondok, már megint valami bioszappan reklám… ! ::)) Aztán rájöttem, hogy nem is olyan hülyeséget olvastam, mert hiszen valóságos vállalkozásbarát politikát
csakis tiszta arccal lehet/ne mívelni! Efféle s/arcos pofával csak ilyen szivatásos vállalkozásbarátkozós politikát.
De nem értem, hogy akkor miért nem fogadtad már régen örökbe és adoptáltad azt a szegény verdát a nevedre. A te egyszemélyes saját magántulajdonú nevedre? Vagy esetleg a cégben elszámolható valami vele vagy általa? Én ehhez nemigen értek, és nagy valószínűséggel ez már így is marad. Hiszen bármennyire is tisztában vagyok vele, hogy a saját lábon való állás a legbiztonságosabb, addig, amig ebben az országban egy rendelet, egy jogszabály stb. nem ér meg változás nélkül 3 hetet, és olykor még visszamenőleges hatállyal is megfejelik, hát addig belőlem nem fognak csemegézni ezek a bürökrata fertőben fetrengő vállalkozási vért szívó vámpírok.
Kedves Malvina!
Az autó átírása nagyjából 60.000 Ft – így most éppen nem éri meg az autót magánosítani.
Az elszámolás szabályain – egyszerűsítés címszó alatt – most bonyolítottak egy kicsinyt az országos főszervek, nagyot kéne konzultálnom a könyvelőmmel, hogy a tisztánlátás képességét elnyerjem. Ha az egyáltalán lehetséges…
::(( Hát igem, akkor az csak két év után térülne meg neked, ha minden változatlan maradna. Na, de azért a tisztánlátás képességének elnyeréséről semmi esetre se mondjál le, bármiről is legyen szó!! És akkor a remek szaglásodról még nem is beszéltem, Farkas Koma!::)))
Ha nem találkozol a könyvelőddel, akkor legalább a szakmai oldalaimat olvasgathatnád, ami magyarról magyarra próbálja fordítani az adólaokonódiákat. 🙂
konyvelozona.hu/2008/12/cegautoado-2009-ado-es-jarulektorveny-valtozasok-2009.html
A vállalkozásbarátság jegyében tavaly év végén mi is eladtuk az autónkat. 🙁
Ha 1.600 cm3 alatti az autód, akkor éppen 77ezer Ft cégautóadót kell fizetned 2009-ben (mert február 01-től lép hatályba), ha 1.600 cm3 feletti, akkor 165ezret.
Kiküldetési rendelvénnyel pedig költséget is elszámolhatnál, és adót sem kellene fizetned, és csak 3ezer ft-os lenne a helyi sarcod.
Kedves FYGureout!
Ma rokoni összejövetelen voltam, ahol néhány vállalkozó és vállalkozóné köszöntött valakit, de igen sok szó esett a vállalkozásainkat körbeölelő heves markolászásról is.
Blogodat, mint kötelező olvasmányt említették a népek! Irigykedtem is egy kicsit, hiszen az én rokonaim az én blogomért lelkesedjenek, a betyárját neki! 🙂
Máris a szívembe zártam a rokonságodat! 🙂
Én lelkesedem a blogodért helyettük, te pedig pihenésképpen gyere át hozzám; lelkesedni érte nem lesz okod, mert valóban túl sokan ólálkodnak a kihűlt, széljárta, düledező csuhé-kunyhó körül, elvárva, hogy a bennlakók egyetlen öreg tyúkjukat is megsüssék, és az ácsingózóknak adják (hogy akadna meg a csont a seggükben…)