Patriotia fővárosában sötétedett.
A közeli dzsungel mélyén a majmok rikácsolva búcsúztatták a lenyugvó napot. De a majmok hangját messze túlharsogta a Patriótia parlementje előtti tömeg:
– Dzurtsan sipirc, Dzurtsan sipirc! – ömlött ezernyi torokból.
Az arcokról gyűlölet sugárzott, már messze több, mint amennyi haraggal idelökte őket a lelkesedés meg az SMS-láncból a Vezér hívó szava.
A téren gyorsan összeeszkabált emelvényre szónoknő emelkedett fel, sipító hangon olvasta fel a tizenhárom pontot. Ahogy egyet-egyet felolvasott, a hullámzó tömeg éljen!, éljen! kiálltásokkal helyeselt!
Ha a kormány jött szóba, vagy Dzurtsan, sűrű pfujjolás emelkedett föl a tömegből a Dél Keresztje felé.
Provok, a marketing tanár
Az emelvény mögött Provok, a marketing professzor, aki a ménkű trópusi meleg ellenére is ballonkabátot viselt, a televíziósokat figyelte – elegen vannak-e már az akciójához. Látta, hogy itt van már a Zír TV, a riporterükben felismerte Ostrom Bácsit, aki a balhék idején oly’ elfogulatlanul tudósít. Aztán a sok külföldi csatorna is forgatta már a kameráját, a TBC, a CIANEN, az Al Alamein, a Druzsba, szóval a fontosabbja már mind… A közszolgálati valahogy nem tudott bejutni (mi persze tudjuk, álarcosok állták útjukat).
Provok nem várt tovább. Amikor a nő fényes ábrázattal levonult az emelvényről, amikor a leghangosabbra erősödött az eufórikus éljenzés, amikor a Vezér megbízott testőrsége, a Gárda sem figyelhetett, mert a lelkesedés erősen tompított az éberségükön, nos, akkor hirtelen nekiiramodott, s felszökkent a nyikorgó pódiumra!
Megállt a mikrofon mögött és beleordított:
– Hé, polgártársak!
A kamerák feléje fordultak, s mielőtt még felértek volna hozzá az ámulatukból éledő gárdatisztek, mit sem törődve a zajongók bekiabálásaival (Tűnj el, te bunkó pojáca, Takarodj a nemzet nevében stb.) szóval szépen lassan szétnyitotta a ballonját.
A tömeg torkára fagyott az utolsó kiálltás, a gárdisták rohanó lába megroggyant, a Dél Keresztje felhőt rántott az égen maga elé!
A szétnyitott ballon alól elővillant a hófehér trikó, rajta a vörös felirat:
ÉLJEN DZURTSAN!
2007 szeptember huszonharmadikán, azaz egy politikai értelemben igen forró őszön írtam egy bejegyzést Az igazi gerillamarketing címmel a NOL-nál vezetett blogomban.
Úgy gondolom, hogy az az írás jól fejezi ki azt, amit a gerillamarketing fogalmáról gondolok.
Éppen ezért néhány linkkel is rámutattam innen-onnan, ahol a gerillamarketing szóba jött.
Csakhogy…
Csakhogy a NOL átalakítást hajtott végre a teljes rendszerén, az ott vezetett két, 5/10 PageRank értékű blogom nullássá lett, s nem csak a Google nem lát korábban ott írt bejegyzéseimből semmit, hanem még a blogomon belüli kereső sem!
S így a bejegyzésekre mutató linkjeim sem érnek célba…
Antimarketing és gerillamarketing találkozásából sem akarnék vereséggel távozni! Éppen ezért – mentem, ami menthető, s ide hozom magamnak azt az írást.
***
A hozzászólások:
1. kalimpa
2007. 09. 23. 15:47
:)))))))))))))))))))))))))
2. Bigfater
2007. 09. 23. 21:53
nem semmi!!
bigfater
3. bdk piréz
2007. 09. 23. 22:25
Remélem, hogy alul semmi nem volt rajta 🙂
4. myrtille
2007. 09. 23. 23:26
alul semmi:))
5. El Lobo – A farkas
2007. 09. 24. 0:26
Szóval a dolgok alja, pardon, mélye érdekel titeket! Kérdezzétek meg Fülöpöt, az ottani moderátort, ő a közelben volt, jómagam viszont messze, hátul.
6. morvax
2007. 09. 25. 12:37
És, túlélte? :))
7. basatu
2007. 09. 25. 12:52
Ez majdnem olyan mint amikor tom macska beszólt fletónak a rendőrpalota beli sajtó tájékoztatón.Csak ott az „igazmondó” bőlcs vezér felhúzta a nyul cipőt és eliszkolt.
8. El Lobo – A farkas
2008. 03. 03. 15:32
Itt nem a túlélés a lényeg, hanem az a gerillamarketinges eljárásmód: ha valamit nem tudsz megtenni, azt képzeltesd el!
(Estleg mutasd be „álvideó, álfotó” formájában.
A NINCS-et nem csak fizikailag lehet megformálni, hanem virtuálisan is. A NINCS létezése, vansága a meghökkentő (és ez egyeseknek katarzist fog okozni, másoknak pedig a dühét váltja ki, mint jelen esetben is).