A Balaton és a nép
Amikor Balatonfenyvesen bárhol körbepillant az ember a tó partján, reprezentatív mennyiségű mintában látja – az amúgy szörnyű hőségben lihegő -, fürdőruhára vetkezett népet, s a figyelmes szemlélőben azonnal megfogan a gondolat: nem szeretne Magyarországon egészségügyi biztosító lenni!
De ez a dolgozat most mégsem a hastáji hurkákról, az epék, a májak és a vesék állapotáról szólana itt ? hanem a majdnem teljes egységben a különbözőségek felfedezéséről, az egyediség megmarkolászásáról vallana valamennyit.
Újságostand előtti szociográfia
Nézzük csak az újságos stand előtt azt a pocakos urat: a Zalai Hírlap kiválasztása máris elárulja, mely vidékről is furakodott idáig a hőség elől, s az otthoni lap mellé vásárolt Magyar Nemzet nem hagyja titokban politikai orientációját sem!
Vagy ott az a cingár pasas, a nép állagától jelentősen elütő küllemmel, a befelé álló bokák a strandpapucs elnyűtt síkja felett elárulják a bokasüllyedése (lúdtalpa) iszonyú mértékét, (ám őszülő szakálla mégis szimpatikussá teszi valamelyest). Új Dunántúli Naplót vesz (a lakhelye feltehetően Pécs), Népszabadságot emel ki mellé, aztán az ÉS-ért nyúl, és nyilvánvalóan házas lehet, mert egy női magazint is hozzápakol az eddigiekhez! Valószínű, hogy az asszonyával eltöltött már néhány évtizedet, mert ha nem így lenne, a női újsággal kezdte volna a lapvásárlást, s a frissen szerzett kedvesre gondolva a fürdőnadrágja rejtette kis dudor ? szemlátomást hízott volna valamennyit!
