Bejegyzések a blogról és a blog hajnalából
Immár harmadik hete nem dohányzom, ideje hát rápillantanom a közügyekre, friss tüdővel, friss lehelettel, üde ábrázattal – hátha érthetőbbé váltak a dolgok.Valahol ott szakadtam le az eseményekről, hogy egy (Pécs városához közel álló) vállalkozó a sajtóban kijelentette, neki annyira jól megy, hogy itthon, Magyarországon adózik!Le is szűrtem a következtetést, a látszattal éppen ellenkezőleg futnak a dolgok, vagyis: akiknek nagyon jól … Olvass tovább
Hogyan kell gondolkodni cigaretta nélkül?
Rodin híres szoboralakja is nyilván ezen tűnődik, s mivel egyedül van (a világmindenséggel!), a mezítelenség csöppet sem zavarja.
Magam is gondban vagyok, s ugyanígy tűnődöm, ámbár szemérmesen, könnyű, hófehér gatyában, s talán a fény sem az igazi minálunk, mert a kidolgozott izomkötegek nem domborodnak ennyire pompás módon nálam. Hülye fény…
Mint a korábbi posztokban olvasható, immár két hete, mióta leszoktam, ezen gondolkodám.
Mi lenne, ha egyszer csak betiltanák a dohányzást, s a termeléstől az árusításig folyna az üldözés? Szívás lenne!
A nyújorktájmszban olvastam, hogy egy elvetemült magyar, zilált hajjal, nadrágjából kigyűrődő inggel, papucsban leszaladt az utcára, pisztolyt fogott az első cigarettázó járókelőre és ráüvöltött:
– Fújjad má’ rám, az anyád!
Azért hivatkozom a nyújorktájmszra, mert azt mégsem mondhatom, hogy a leszokásom hatodik napján én vagyok már ilyen állapotban, mert még feljön hozzám valamilyen Köjálos és segíteni akar, de nekem ne segítsen senki, mert abból mindig csak a kopasztásom árán jutok ki.
Vendégposzt by Myrtille.Nem könnyű ám a dolgom, hiszen pénteken elkezdődött a karneváli időszámítás, amikor visszazuhantunk kétezer évet, Ízisz tiszteletére.1961-ben kezdődött, amikor a kétezer éves város elkezdte megünnepelni magát. Annyit tudtam, mert mire idekerültem már nem voll karnevál, hogy „benne lenni jó”. A város Íziszé, és jótékonyan védi kincseit továbbra is, és fátylát nem lebbenti fel … Olvass tovább
Én nagyon sokáig nem tudtam, hogy van prosztatám. Vannak dolgok, amelyek fel sem tünnek, amíg nincs valami gond velük. Ilyen teszem azt a gyomorsav is: amíg csak a gyomorba küldött zsírosdeszkát, szenyót, libacombot, tököt, dinnyét, zellert marja szét, addig jószerével nem is tudunk róla. Hanem ha a gyomorfalnak esik neki, akkor azonnal észrevesszük – jé, van gyomorsavunk!
A prosztata is ilyen, addig a létezéséről sem tudsz, amig a fogfájás be nem költözik a lábad közé!
Eszem ágában sincs krimiként elővezetni a cigarettáról történő leszokásom eseményeit (hiszen úgyis tudjuk, ki a gyilkos), s keresztes vitéz sem akarnék lenni, aki már a harmadik „tiszta napon” gyűlöli a dohányzást és a dohányosok füsttel mérgező undok társaságát.
És üzletet sem akarnék nyitni „Az egyetlen helyes leszokási módszer” árusításával (dünnyögj blogban!), s tanfolyamot sem árulok a „Szokjunk le együtt mosolyogva, kellemesen” hazugságaival, de a világfájdalmat sem akarnám felmutatni, mert például egy gyökérkezelés a spirálos idegöléssel kicsit fájdalmasabb. Bár nem könnyű, na.
Meglehet, jobb lesz vigyáznia a hozzászólóknak 🙂 , mivel éppen most szívtam el az utolsó cigarettát. Igaz, ez ma már a második „utolsó” volt, de most már fizikailag sincs több bagó a közelemben! Muszáj leszoknom.
Éjjel fél tizenkettő van, erős sistergés rohan be a nyitott ablakokon. Tudnunk kell, hogy a környék felásva, a Zója utcától végig az Őz utcáig, s felhívás a tízemeletesek ajtaján és levelesládáiban: holnap nem lesz gáz. Tudnunk kell azt is, nemrég emberéletet követelt Pécsett egy gázvezeték elvágása utáni robbanás – s hogy visszafogottan mondjam, mostanság kicsit kényesek vagyunk Pécsett, ha a gáz szóba jön.
Benne voltam a Golden Blog 2008 „komplex blog” kategóriájában… Ezúttal azonban nem a játékban, hanem felkért zsűritagként, s bloggerként ezt megtiszteltetésként éltem meg.
S most, amikor leírom, hogy milyen is volt az én sorrendem, akkor előre kell bocsátanom – a zsűrizés során külön-külön személyiségek adják le szavazatukat, amelyből összetevődik a végeredmény. Tehát a magam listája nem értelmezhető a végeredménytől elkülönülő értékelésként, hanem úgy, hogy ez is összetevője volt annak, amit végeredményként látunk. (Amely végeredményt éppúgy vállalom, mint a magam keservesen meghozott 5-ös listáját, hiszen ezek, mint fentebb mondtam, elválaszthatatlanok.)