Írország (II.) – a magyarokról

Blogom vendége és a bejegyzés írója: Botos Tibor úr!

Írország, Ireland

Az „ír csoda”? Írország gazdasága a nyolcvanas években mélyponton feküdt, az embereknek nem volt pénzük, tömegével vándoroltak külföldre munkát vállalni.


Jelenleg Írország a világ egyik leggazdagabb országa, munkanélküliség gyakorlatilag nincs, sőt a külföldiek nélkül hatalmas munkaerőhiány lépne fel!
Hogy történt ez a „csoda”, amit közgazdasági előadásokon is tananyagként tanítanak?

A nyolcvanas években az addig igen magas adókat lecsökkentették, kedvező feltételeket teremtve a betelepülő multiknak, akik ipari parkokat, és hatalmas gyárakat létesítettek.
Mivel mindenki angolul beszél, a munkaerővel sem volt gond.
Az adminisztráció nagyon leegyszerűsített,nincs átláthatatlan bürokrácia és mégis ?mindenki tudja, amit tudnia kell?.
Az oktatásukban sem az a cél,hogy mindenkinek minél több papírja legyen, hanem hogy 17-18 éves korára szakmát adjon a fiataloknak.
Írország próbál minden országgal jó viszonyt kialakítani – sikerrel, mivel szinte minden országgal jó a kapcsolatuk.
A belső politikai megosztottságot sem erőltetik, nem céljuk egymás ellen fordítani az embereket, igyekeznek civilizáltan érdemi vitákat folytatni a különböző politikai erők.

Hosszasan sorolhatnám, hogy miért jutottak el oda, ahol most vannak, de a lényeg az, hogy megmutatták, hogy nincs lehetetlen, meg lehet ezt csinálni!
Nem azon kell gondolkodnunk, hogy nálunk ez miért nem lehetséges, hanem azon, hogy hogyan lehet megcsinálnunk azt, ami másoknak már sikerült!
Hajrá!

Fotó és szöveg: Botos Tibor, Implants teeth , Ireland

Ireland

Kapcsolódó írás: Írország (I.) Az ír éjszakák

“Írország (II.) – a magyarokról” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Tibor !

    Nagy hiányossága az embernek, hogy ne tud ezer felé figyelni; annyi szép, jó téma van, mit még meg kell nézni e Földön – ha máshogyan nem, a net mindent elhoz a szobába.

    Az előző részhez már hozzászóltam – meg is egyezhetünk (majdnem) a Bulmerrel kapcsolatban, én ugyan azt mondom, hogy a 3-4 desztillátum kevés a magyar gyomornak, hogy ezt az almasört befogadja… 🙂

    A gazdaságukat szokták ír csodának is nevezni. A hátrányos helyzetből előnyt kovácsoltak, az EU által zsákszámra hordott pénzt jól hasznosították – bár erről egy közös barátunknak (aki többek között az EL Lobo marketing-garázdálkodásának 🙂 🙂 is helyet ad – érdekesebb véleménye van erről.

    Nekem csak annyi: a kapott pénz nem tünt el a fővárosban, azt szépen hasznosították.

    Közgazdaságilag:

    Az „ír csodának” természetesen több összetevője van. Pl. a természetes szaporodásának a dinamizmusa, az aktivitási és a foglalkoztatottsági ráta javulása, vagy a termelékenység növelése, a termelő berendezések viszonylag magas felhalmozási ráta alapján megvalósuló modernizálása és bővítése, továbbá a foglalkoztattak képzettségének a javítása és erőteljes szelektivitást alkalmazó struktúra politika.
    Az írországi eredményeknek voltak egyedi tényezői is (például Írország angol nyelvterülethez tartozása és számos Amerikába elszármazott ír emigráns kiemelkedő anyaországbeli befektetési hajlandósága).

    Összefoglalva:

    * erős exportorientáltság;
    * a hazai fogyasztás gazdasági növekedési ütemen belüli korlátozása;
    * a beruházási növekmény uniós átlagot meghaladó magas üteme;
    * a versenyképes ágazatokban foglalkoztattak arányának növelése;
    * jelentős értékű működő tőke import;
    * a behozott tőke jó hasznosulása;
    * az államadósság tartós növekedésének a megakadályozása;
    * a felzárkózást segítő elosztás-politikai arányokban való közmegegyezés.

    Amit pedig még nagyon érdemes kiemelni: az oktatásba történő óriási befektetések.

    Írország helyzete tényleg hasonlított magyarországéra – aztán ők kilőttek a csatlakozásuk után.
    Mi is nagyott durrantottunk a csatlakozás után…. a gatyába ???

    Válasz

Szólj hozzá!