A blog tág teret enged, így az ember itt vendéget is fogadhat, bemutathat, kedve szerint. Nem túl gyakori még vendégbloggert hívni… Öröm számomra, hogy ma elfogadta meghívásom MORVAX , akit tisztelettel köszöntök lapjaimon! Fotók, impressziók Budapestről, az események sűrűjéből: A Kossuth tér tele árpádsávval, amíg Orbán beszél – készítette, írta: Morvax.
Az idei október hatodika sajnos nem az aradi vértanúkról szólt.
Megtűrt személyként a nemzeti gyászról ugyan megemlékezhettek legfőbb közjogi méltóságaink a húgy- és szarszagú felhőbe borított Kossuth téren, azonban a tömeg őket is füttyel illette. Hagyta őket tisztelegni nagyvonalúan, támadás csak 23-án lesz, ha az alkotmányosság jegyében vissza kívánják foglalni a teret.
Kérdés, hogy az ország mit bír ki, mit a gazdaság és mit a demokráciában hívő, jelenleg hallgató többi 8 millió állampolgár.
Mert talán kétmilliós a szavazótábor, de vajon ezek mind erre a Fideszre szavaztak, vagy van, aki mégis úgy gondolja, igaza van az elnöknek, a politikának a Parlamentben a helye, ott kell szónokolni, elmondani a véleményt, ott kell szavaznia mindenkinek, aki az alkotmányra felesküdött.
Most borult ki az összes bili, most tudatosult bennük az életük összes vesztesége.
Ezért jöttek ide, ezért valakinek felelni kell – gondolják.
Érdekes, teljes az önfelmentés, ők maguk áldozatok, a zsidók áldozatai, a nagytőkéé, az unióé, azoké, akik eladták fejük felől a gyárakat a rendszerváltáskor, s most készülnek eladni a jó magyar földet.
Orbán nem akar forradalmat, haragszanak, mert lecsíptek, lám a fizetésből, haragszanak, mert a föld immár végveszélybe került. Orbán elmondta hát az üres beszédet, a nagy meglepi elmaradt, csupán egy újabb blöffre, aláírásgyűjtési akcióra tellett.
Meg is indultak villámgyorsan haza a hívek, hamar kiürült a tér.
Itt tartunk. Engem még nem bántanak, hagynak fotózni, a perecárus a portékáját is olcsóbban adja, mert ?dolgozom?.
Igen, dolgozom, archiválok, megörökítek, kérdezek, meghallgatok, gondolkodom.
Vajon mások gondolkodnak-e?
