Győzike alig várta már, hogy az asszony felkapja a három mobilját és zsörtölődve a barátnője – amúgy veszettül tülkölő – autójába fészkelje magát.
– Menjetek csak ribancok, ne is lássalak benneteket többé! – kiáltott utánuk.
A némberek autója alig tűnt el a sarkon, hogy a ráérő nagyasszonyokat a belvárosba vigye, ahol majd elnyeli őket valami drága szalon, s ahonnan majd az Operába mennek el, hogy hajnalban megtérve keservesen kisóhajtsák magukból az előadás megpróbáltatásait, valahogy így: – Rohadt unalmas kornyika volt!, szóval alighogy eltűntek a szeme elől, máris a rózsaszín öltönyéért loholt s felöltözött.
Mindehhez piros inget választott, s kedvenc nyakkendőjét, azt az ízléses, targonca mintákkal bőven telehintett sárgát passzintotta.
Győzike Mónikához igyekezett, új szerelméhez, akinek a tiszteletére még egy zeneszámot is fabrikált, öltözködés közben azt fütyürészte: fitty-fitty-fityfiritty…
Nehéz dolog ám az új szerelem, nagyon nehéz, ha házas az ember, s két gyönyörű gyermeke is van, még szerencse, hogy az apjuk eszét örökölték, s nem az anyjukét, fitty-fitty-fityfiritty… Mert így titokban kell lopakodni, s cipőt választani is, de ez a félméteres, hegyes csőrű tényleg illik a targoncás nyakkendőhöz, fitty-fitty-fityfiritty…
Eközben Mónika, mintha csak SHOW-t vezetne valamelyik tv-ben s ahhoz kellene gyakorolnia a tükör előtt, gyönyörű grimaszokat próbált magára, majd a mosolyok jöttek, végül a kételkedés hamiskás kifejezései. Legvégül az értelmiségi ember komoly, ámde a jövőbe vetett bizalmat is eláruló, derűs, ámde mégiscsak gondgyötörte ábrázatával kísérletezett.
Nem ment!
Ekkor újravette az egész feladatsort, s az elmélyült munka közben ki is ment a fejéből Győzike, aki pedig ott várta őt a félméteres cipő puccában, a targoncás nyakkendőjével a Párizsi udvar előtt…
—–
Ez a bejegyzés Timeának íródott, annak illusztrálására, hogy mit ér a blogger munkája!
Megjegyzem még, hogy történetem szereplőinek semmi köze a valósághoz, szereplőim kitalált személyek, kivéve Timeát, aki blogger, s megkérdezte tőlem a blogtéri blogomban, vajon hat-e bármennyire is az a világra, amit a blogger összeírkál.
Ez a válaszom.
