Csütörtökön Szigetváron egy rövid, gerillamarketingről szóló előadást tartottam a kamara roadshow-ja tagjaként. (Válságmenedzsment a KKV szektorban).
A rendezvényre a szigetvári házasságkötő teremben került sor.
Arra gondoltam (és így is nyitottam az előadást), hogy ebből a teremből az emberek úgy lépnek ki, hogy vélhetően az jár a fejükben: ami most jön, az a béke (és a felhőtlen boldogság, továbbá a megelégedettség) ideje lesz.
A házasságkötés pillanatában kevesen gondolnak úgy a házasságra, mint Al Ries és Jack Trout a marketingre – azaz, hogy ez bizony háború (is) lesz!
(A szerzőpáros híres könyvének címe: Marketingháború.)
Az ajándékozás a házassági évfordulóra nehéz feladat
Az ajándékozás ügye a harmincharmadik házassági évfordulón meglehetősen bonyolult feladat.
Gondoljunk csak bele: évente a név- és születésnapot, a karácsonyt és a húsvétot ideszámolva (a nőknapját és az egyéb apróbb alkalmakat leszámítva is) a 33 x 5 = 165 képletet kapjuk.
Tehát most a százhatvanötödik alkalom adódott arra, hogy bizonyítsam leleményességemet…
Miközben ajándékválasztási céllal a szupermarketet jártam, az újságos standról felemelt mutatóujjával Szili Katalin figyelmeztetett: pécsi vagyok! Ha nem is élőben, de a 168 óra címlapjáról kaptam az üzenetet – nem elég az ajándékozás szép gondja, hamarosan még polgármestert is választhatok.
Aztán este rápillantottam a tv képernyőjére, ahol Orbán Viktor marasztalta el az Egyesült Államokat, mint a régi világ letéteményesét. (Marx erősen forgott a sírjában, de a pörgés sebességének képletével most nem bajlódnék.)
De nem is ez az érdekes, hanem az, hogy a Hír TV a viktoros „évértékelés” során mekkora médiasztárt faragott Páva Zsolt ábrázatából. (Ő a FIDESZ pécsi polgármesterjelöltje – könnyítenék a helyzeten).
A nem pécsi tévénézők nyilván csodálkoztak – ki a frász lehet ez a gyakran mutatott, tehát nyilván fontos, ámde nem ismert pasas.
Lám, a kampány megkezdődött…
***
Koraeste koncerten voltunk az asszonnyal. Szép, őszinte koncert volt, a Liszt Ferenc Zeneiskola tanári koncertje – félig hivatalból, félig örömből mentünk el.
Tanárokról, pedagógussorsról, oktatáspolitikáról viszont egy kampány hangulatában semmit sem mondanék. Hiszen most mindenki azt harsogja: eljött a politikamentes, boldog, szakmai jövő kora.
Hmmm, persze tudjuk: a házasság és a marketingháború is a felhőtlen béke hirdetésével kezdődik el.
***
Kapcsolódó írások:
Hát igen. Ahogy jó Virág et. után mondani szokás, az élet tényleg nem habos torta, de ettől függetlenül vannak benne mazsolák. Most egy kicsit kevesebb lesz. De koncentráljunk a házasságra. Hátha! 🙂
É aki sem a mazsolával, sem a házassággal nem tud mit kezdeni, az vajon mitévő legyen?
Az egy kifejezett Mazsola! 🙂
Már miért? Nehogymá’ azt mondjad,hogy házasságon és mazsolán innen és túl ne lenne élet! Ez kész mézeskalács-szív és konyhai falvédő lenne : fazekunkban meleg a bab, ásó-kapa, mondta a pap! :::))
Falvédős szövegek? Legyen!
Sparhelt mellett szépen állunk,
éjjelente jókat hálunk!
Asszony:
Az én szívem kisóra, szerelem a rugója.
Mindig csak azt ketyegi:
ki a férjét szereti,
sült libával, főtt gombóccal
folyton-folyvást eteti.
Férj:
Az én szívem egy nagy gyomor,
ha éhezem, az nagy nyomor.
Aki szívem eteti,
csakis aztat szereti.
Asszony:
Sütni, főzni nem nehíz!
Csak meglegyen rá a píz!
De pízük elfogyott,
nótájuk megváltozott:
Sparhelt mellett már nem állunk,
éjjelente mással hálunk…
…s kezdjük újra énekünk:
Az én szívem kisóra……….
::))))
Modernizált falvédünk és szolgálunk:
Nézhetek rád ifjan, vénen,
Tőled dagad a részvényem!
Szépen izzik a sparhelted,
Hites urad feltüzelted!
Fazekadban krumplik áznak,
Emailembe belemásznak
Illatukkal!
Esszük azt majd, talán heten,
Vagy eladjuk az Interneten
A webáruházban!
Háháháhááááá… ez nagyon jó! Gratulálok! Lépjen fel a dobogó legfelső fokára! ::))
Nem a házassági évfordulóról jut eszembe, hogy néha mást lenne érdemes csinálnunk, mint amit az ösztönünk diktál. A mai marketing háborúban azt veszem észre a többség stratégiája az erősebben ugyanazt: több reklám (meg háromszorozódtak a spamek az inboxomban), nagyobb engedmény, biztosítási ügynök heti három hívása stb. Félek a politika is ezt a stratégiát választja.
Ebben a háborúban könnyen elveszíthetjük évtizedes kapcsolatainkat.
Örömmel tapsztalom olyan is akad aki picit le tud lassítani, törödni avval ami igazán fontos.
” erősebben ugyanazt ”
És persze többször is… de hát ez a manipuláció non plus ultárja! Egyébként érdekes kép jelent meg előttem, ahogy ezt olvastam. Szóval, ha egyenletesen kívánunk egy adag festéket szétoszlatni egy felületen, akkor azzal, ha erősen és furton-furt elkezdjük nyomni a felületre előzetesen feltett kis festékkupacot – mondjuk az ujjunkkkal a felületre, akkor láthatjuk, hogy az anyag sűrűje a középpontból, a centrumból kitolódik a perifáriára. Szóval már mindent értek! Köszönet érte Héder Sándornak! ::)))
Jajj, ezt az „erősebben ugyanazt” én úgy ismertem, mint „ugyanabból még több”. Watzlawick és társai írnak róla a Változás c. könyvben. Nem marketing, hanem pszichológiai szempontból. Az a lényege, hogy ha egy problémát nem sikerült megoldani egy adott megoldási módszerrel, akkor nem azt gondoljuk, hogy módszert kéne váltani, hanem, hogy a (felsült) módszert még intenzívebben kéne alkalmazni.
Van is egy Gyurcsány nevezetű, aki szerintem ezt remekül bemutatja… 🙂
Mi ez a tőled szokatlan politikai ámokfutás? 🙂
A probléma egyáltalán nem az, hogy a jelenlegi kormány – és nem Gyucsány egyedül! Egyedül ugyanis, amint azt énekeljük is, nem megy!!! – ezt a gyakorlatot követi, hanem leginkább az, hogy a többi is mind-mind ugyanezt teszi. Ezért van nálunk még mindig ZSÁKUTCA!