Pécs este
Megjöttünk a nyaralásból (szelíd hetecske a Balatonnál), s hiányzott valahogy a belváros esti hangulata, a nyüzsgés, egy-egy sziahogyvagy meg egy-egy jóestét, a hangulat, ami csak itt van, (pedig biztosan másutt is lelhetnénk hasonlót). Olykor zene szól a Széchenyi téren, talán ma is így lesz – szóval elindultam!
De nem zene szólt, hanem a hangszórókból cérnavékony hangú nő emlegette sűrűn Gyurcsány nevét, meg a páncélautót, amelyet nem átall a nép pénzén… Vagy három tucat ember hallgatta őt, csíkos zászlók alatt, miközben tíz méterrel arrébb a Király utca pezsgett az élettől, ettek-ittak a népek az utcára kiülve, meg beszélgettek, ahogyan az mediterrán városokhoz nyaranta illik.
Aztán a Színház téren a könnyű szél felkapott valami furcsa dallamdarabot, s kiteregette elém, csalogatva arrafelé.
Video: Utcazene Pécs
Mint kiderült, az amerikai Timbre Junction bluegrass csapat nyomta az utcazenét, hogy az abaligeti Nemzetközi Bluegrass és Akusztikus Zenei Fesztiválra toborozza a közönséget. (Augusztus 3-5., olvastam a plakátokon.) Lehet, hogy az asszonnyal elmegyünk mi is…
————-
Upgrade másnap reggel:
Olvasom, az esti demonstráció egy pártsemleges gyűlés volt. A pártsemleges pécsi demonstrációkról, már ha valaki érdekesebbnek találja az ilyesmit, mint az utcazenét, itt olvashatja korábbi észrevételemet:
Horthy Miklós fehér lova forog a sírjában!
Menjetek el. És írj róla.
Jövőre is szeretettel látlak nálam.
Kedves KapitanyG!
Úgy alakult, hogy festés-mázolás volt nálunk a konyhában 🙁
Azért nem maradtam zene nélkül, kedves ügyfelem-barátom kapott egy Blues DVD-t (Paks, 2006 Gastroblues Fesztivál) és így fordult hozzám:
– Lobokám, te jobban szereted a bluest, mint én tessék, neked adom!
Készen vagyok a gesztustól és a zenétől is. Most is a Ten Years After nyomja itt nekem – szárnyaim nőttek vagy nem is tudom mi ez – rettenetesen jó!
Kedves Laci!
Ha jövőre találkozunk, amit remélek, akkor az azt is jelenti, hogy egy hetet jövőre is ki tudunk szakítani!
Éljen a Balaton!